Amikor este lefekvéskor eltervezem a következő napomat, általában mindig pozitívan állok a holnaphoz. Kikészítem a ruhámat, bepakolok a táskámba, körvonalazom a teendőimet, átgondolom, hogy milyen órákat kell megúsznom felelés nélkül, és általában mindig megtalálom azt a dolgot, ami majd a napom fénypontja lesz. Ahogy tegnap este mindezen gondolkoztam, arra jutottam, hogy a mai nap minden szempontból csak jó lehet. Sajnos tévednem kellett...

A kora reggeli kelést általában senki nem bírja, főleg ha jóval korábbról van szó az átlagosnál. Ma az a "szerencsés" reggelem volt, hogy JÓVAL korábban ébredtem a megszokottnál. A rutin helyett rögtönzésre került sor. Az idő az egész napi hangulatomra rányomta a pecsétjét. Reggel hétkor még ott volt az a halovány remény bennem, hogy hátha... mindhiába. Az iskolában kicsit feldobódott a kedvem hála Kittinek és Áginak :). Rájöttem, hogy nagyon szeretem az osztályomat! :) <3

Délután rájöttem arra, hogy az előre tervezés teljességgel fölösleges! A spontán helyzetek az élet viharos tengerének szelei. Amikor valamit nagyon vársz, biztos, hogy nem fog összejönni. Amikor számítasz rá, nem sikerülhet. Amikor minden vágyad az, hogy teljesüljön, sajnos általában sehogy sem jön össze. Nem azt mondom, hogy az életet teljesen spontánul kell élni. Persze jó az ha megvan egy terv, amihez köthetőek a midennapok, de nem szabad görcsösen ragaszkodni hozzá. Annyiszor meg kellett már ezt tapasztalnom eddig is, de úgy látszik ahhoz, hogy tudatosodjon bennem, még ez sem volt elég.

Amikor nem teljesül egy várt és remélt folyamat, a legjobb az, ha kikapcsolódunk. Legjobb ha a barátnők és barátokra bízzuk a felvidítást és vigasztalást. Ők mindig tudják, hogy mi a legjobb nekünk és mindig mellettünk állnak. Végezetül úgy foglalnám össze, hogy a tervezgetés jó dolog, de nem szabad túl komolyan venni! Igérem ezután én sem fogom :)

Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.(Gabriel Garcia)