Élménybuborékok

Mindennapi történések, szórakoztató formában

Cipeled magaddal

2019. március 04. 23:58 - Mióka*

Belépsz az üvegépület forgó ajtaján, és balra tekintve meglátod az odadobált hátizsákok kupacát. Megszaporázva lépteidet a két kezeddel a válladon pihenő batyud fülébe markolsz, lendületet veszel, és emeled. Nem mozdul. Mint kisgyermek kezében karácsonykor a csillagszóró, úgy cikáznak gondolataid a hátizsákban nehéz súlyok módjára pihenő gondjaid körül. Nekidurálod magad újra, de a hátizsák hozzád láncolja magát. Oldalsó szijai lassan körbefonják derekad körül önmagukat, a vállaidban eddig érzett fájdalom tompul és átcsoportosul a gerincoszlopod melletti izmokra. Nem érted, hogy az otthagyott zsákok tulajdonosainak, hogyan sikerülhetett. A harmadik próbálkozás után feladod, és kártyád leolvasása után a zöld jelzés irányában belépsz a lift elé. A liftben egyedül, gyorsan kinyitod a zsákot, és random kidobálsz belőle haszontalannak tűnő dolgokat. Amíg senki nem veszi észre. Az íróasztalodhoz ülve már felkerül a társaid megtévesztésére elsajátított félmosoly. A biztos módszered.

Átszellemült napközbeni munkaállapotodban, a viseltes hátizsákod oldalt kikopott vájatán olykor kiesik azért egy-egy kisebb súly. Persze lelkes társaid gondoskodnak azért batyud tömöttségéről, és bele-bele dobálnak néha súlyos elemeket, melytől mindig egy kicsit előrébb görnyed a vállad. Kitapasztalt gyógymódod egy jól időzített kávé, amikor gilisztaszerű mozgással olykor pont olyan szöget kapsz el, hogy kiessen egy újabb teher.

Napvégén a zsákod újra hazacipeled. Tartalma folyamatosan változik, de legtöbbször sajnos egyre nagyobb és tömöttebb. A hirtelen bejövő hívás közben felnézel, és látod ahogy a lesújtó hírek, mint ólomgolyók potyognak egyenesen a batyudba. Összegörnyedsz és a földre esel. Nem bírod.

Álmodban egy angyal szerű lény leveszi hátadról a zsákot. Vállaiddal körzöl kettőt hátra, kinyújtod a nyakad. Két kéz elkezdi finoman masszírozni az egész nap sajgó vállaidat. Mennyei érzés.

Egy ismerős, de kellemetlen ébresztő zaj töri meg az idillt. A szobában sötét van, az ágyadban fekszel. A jobb vállad felett hátranézel. Még mindig itt van. De olyan mintha ma üresebb lenne.

komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása