A nő egy hihetetlenül rafinált és leleményes teremtés. Amikor Éva először evett a tudás fájáról, már akkor is látszott, hogy vágyik a különlegességre és az értelemre. Madách művében szintén a nő szeretete és anyasága mentette meg az emberiséget Ádám öngyilkosságától. A nő egy ördögien angyali figura, minden vele járó jó és rossz tulajdonsággal.

A férfiaktól mindig csak azt hallani, hogy a „Nőkkel csak a baj van!”, vajon tényleg így lenne? Minden nő egy sárkány, aki a hercegre vár, aki a benne rejlő királylányt akarja megmenteni? Már Madách is boncolgatta a kezdetben badarságnak tűnő kérdés: „Mi a nő?”.

Amikor férfi és nő viszonyáról gondolkozok, mindig a Bazi nagy görög lagzi című film egyik részlete jut eszembe. Ebben a családanya ezt mondja a lányának: „A férfi a fej, de a nő a nyak. A nyak arra fordítja a fejet, amerre ő akarja.” Vajon tényleg tudjuk irányítani a férfiakat, akik hallani sem akarnak erről a képtelenségről? Vajon magunk köré tudjuk csavarni férfiak sokaságát csak amiatt, hogy nők vagyunk?

Valljuk be ördögi kör ez az egész. Férfi nő nélkül nem létezhet, ahogy nő sem férfi nélkül. A férfi vágyik egy gyengéd szerethető nőre, akik védelmezni tud, aki megcsinálja neki a vacsorát, és mos rá. A nő pedig ugyanúgy vágyik a férfire, aki védelmezi őt, akit szeretgethet, és aki lehet a gyermekei apja. A nő akkor igazán boldog, ha tudja, hogy szeretik. Ettől a boldogságtól lesz olyan szenvedélyesen szép a férfiak szemében.

Valljuk be, mi lányok/nők, azért leleményes kis szerzetek vagyunk mi. A pasikat addig húzzuk, amíg csak lehet, elvárjuk, hogy meglepjenek minket virággal, ajándékokkal és legfőképpen szeretettel. A bókokat kifejezetten szeretjük, és imádjuk pirulva lereagálni egy huncut kis mosollyal. Szeretünk csábítani, és imádjuk az elismerő pillantásokat. Szeretünk öltözködni, sminkelni, hajaskodni, mindezt csak azért, hogy a férfiaknak, más nőknek, és legfőképpen saját magunknak tetszünk és megfeleljünk.

Minden nőben rejtőzik egy ördög és egy angyal. Az, hogy kinél merre billen ez a mérleg, szerintem mindig más határozza meg. Olykor 90%-ban angyalian mosolygunk és viselkedünk, míg máskor ez a 90% teljesen ördögi viselkedést mutat. A helyes határt legtöbbször eltaláljuk, persze vannak kivételes esetek, amikor egyszer-egyszer kifordulnak egyes nők önmagukból, és egészen ördögi képüket mutatják a nagyvilágnak.

Mikor lesz a kezdetben tündéri lányból házisárkány, és mikor lesz az angyali szépségből ördögi bombanő? Ahogy sok mindent, ezt is, mi nők tudjuk eldönteni. Olykor jó játszani az esedező kislányt, aki segítségre szorul az élet viharos tengerén, míg máskor jó egy olyan szerepbe bújni, amikor mindenki látja, hogy egyedülálló, független istennők vagyunk.

Jobb ha belátja minden férfi, hogy igen, ezért szeretik a nőket. Szépek, okosak, bombázók, és legfőképpen leleményesek. Tudják, hogyan kell magukra felhívni a figyelmet, és hogyan kell azt elérni, hogy minden férfi a lábuk előtt heverjen.

Legtöbbünknek elég egy férfi az életében, míg mások sosem érik be a sokkal sem. A legrosszabb fajta, az, akinek nem számít, hogy a srác boldog kapcsolatban van, akkor is kiveti a hálóját a mit sem sejtő alanyra, mindössze azért, hogy őt boldogsággal töltse el az érzés, hogy „Igen, őt is megszerezhetem ha akarom!”. Én úgy gondolom, hogy a hatalomérzésnek, és a birtoklási vágynak nem szabad túlszárnyalnia egy nőben sem. Ráadásul én még azon az elven vagyok, hogy az a srác, akinek van barátnője, számomra tabu. Sajnos manapság kevesen követik ezt a politikát, és nem számít, hogy a préda foglalt vagy szabad, levadásszák! A mindezekről semmit sem sejtő barátnőnek csak egy esélye maradt: teljes mértékben megbízni a srácban, hisz aki nem akarja, azt úgysem lehet elcsábítani.

Gonosz teremtés a nő. Sokszor hataloméhes és számító. Míg a fiúk a játszótéren óvodásként verekedéssel oldották meg a dolgokat, a lányok inkább elterjesztettek egy pletykát a vetélytársról, vagy titkon elvették a kedvenc hajcsatját. A nők sosem vezették le egymás között olyan egyértelműen a problémáikat. Mindig konzervatívabban álltak egymáshoz. Ez vajon a jó megoldás? Titkon ki tudnánk nyírni a nőtársunkat, mi mégis bájologva mosolygunk és csevegünk a mit sem sejtő alannyal. Nem azt mondom, hogy a nőviadalok és párharcok megoldások lennének erre a problémára, de talán úgy levezetnénk a bennünk felgyűlő feszültséget.

Valljuk be a nők legtöbbször angyalok, hiába van ott bennük az ördögi rész. Segítőkészek, és megértőek. Van szépérzékük, és rendet tartanak maguk körül. Előretörőek, anya-típusok és szerethetőek. A nő egy igazán jó teremtése a világnak.

Hiába csóválják a fejüket a férfiak és fiúk miután elolvasták ezt a bejegyzést. Ne felejtsünk el egy alapigazságot: A férfiak nem tudnának létezni a nők nélkül, ahogy a nők sem a férfiak nélkül. Hiába szidjuk egymást össze-vissza, titkon tudjuk, hogy szükségünk van egymásra – és nem csak biológiailag!