Tegnap este elkezdtem szilveszteri ruhát keresni. "Annyi göncöm van, de mégsem találok olyat, ami jó lenne" - ismerős? Hát persze én is ezt játszottam. Csaknem az egész szekrényemet átpakoltam, mire két variációt kiraktam az ágyamra. Az egyikből hiányzott egy ruhadarab, ami akkor még a boltban volt, így elhatároztam, hogy elmegyek a kisebb vásárló körútra.
Több dolgot is kellett vennem, persze a ruhákkal kezdtem, mert az a legkínosabb általában. Farmer vásárlásnál általában háromszor forduloK 6-7 gatyóval, mire megtalálom a megfelelőt, talán az a legkínosabb. A cipő megint egy gyenge pontom, a 40-es lábammal, és a magasságommal együtt. A lényeg, hogy ma a talán legkevésbé zűrös dolgot akartam venni, egy pólót és hozzá egy lila bolerót. A lila bolerót már legalább egy hete kinéztem, csak akkor nem tudtam megvenni, aztán meg mindig elfeljetettem. Így most az utolsó pillanatban döntöttem úgy, hogy nekem kell az a bolero! Ahogy keresgéltem, hogy hol lehet, már csak feketét és fehéret láttam. "Az nem lehet, hogy az összes lilát elvitték!?". Ebben a pillanatban megláttam az utolsó darab lila bolerót! Mint ahogy a szomjhalál szélén álló ember kap a vízhez, én úgy ugrottam rá a boleróra. Máris sikerrel jártam- gondoltam magambal a kincsemmel a kezemben. Ahogy sétálgattam még, megláttam egy gyönyörű flitteres fekete ujjatlant. "Hát ez meg, hogy maradhatott itt, ha ilyen szép?"- biztos csak nekem hagyták. Fogtam azt is, és felpróbáltam mind a kettő ruhadarabot. Bevallom, ilyen szerencsém már rég volt, hogy rögtön az első 10 percben találtam két olyan darabot, amit máskor órákig kereshetek. Fizettem, majd a zsákmányaimmal együtt a DM felé vettem az irányt.
A DM-ben vettem pár csajos cuccot (korrektor, alapozó), majd elkezdtem ott is nézelődni. Régi vágyam egy Neutrogena kézkrém. Köztudott, hogy a Neutrogena a legjobb minőségű kézkrém, és mellesleg "aranyára" van. Fogtam a kezemben és gondolkoztam. Ha most megveszem, akkor tuti nem lesz száraz a kezem egy jó ideig, de ha nem veszem meg, akkor mindig is egy beteljesítetlen álom marad a "Neutrogena kézkrém és én". Végül úgy döntöttem, hogy megveszem. Ahogy anyum mondani szokta: "Egyszer élünk!". A Neutrogena a táskámban lapult, szatyorban a pólóm és a bolerom. Kell ennél több? És ez még mindig nem a vásárló körutam vége!
Mivel imádok naplót írni, ezért számomra igazán fontos, hogy milyen füzetbe írom az életem eseményeit. Eddig egy A4-es, vonalas, spirál volt, egy aranyos kiskutyával a füzet elején. Mivel itt az év vége, és "új év, új napló", elkezdtem keresgélni naplónak való füzeteket. A második helyen találtam is egyet. Bár ennek is szép magas ára volt, számomra fontos, hogy ne csak az legyen különleges, amit a naplómba írok, hanem az is, ahogy kinéz. Ahogy ott álltam a papírírószerben egy hatalmas, kemény fedelű, jó vastag, vonalas spirál füzettel, és azon gondolkoztam, hogy milyen jó lenne ebbe a füzetbe írni, úgy döntöttem, hogy nem csak LENNE! Jó is lesz! Megvettem! Sok idő egy normális füzetet találni, így nagyon örültem ennek is.
Számomra érdekes, hogy amikor görcsösen keresek valamit, akkor általában sosem találok normálisat. Ma csak egy sima bevásárló körútra gondoltam, de sokkal jobb lett minden, hisz minden olyat találtam, amit szerettem volna. Nagyon örülök az új zsákmányaimnak, és kiváncsian várom az új évet, az új ruháimban és az átélt élményeimmel az új naplómban!
