Amikor a sulirádióban fél éve először bejelentették, hogy Budapesten Da Vinci kiállítás van, már akkor tudtam azt, hogy nekem ezt látnom kell. Elsők között voltam akik jelentkeztek. A hónapok teltek, a szervezés lelassult, a jelentkezők száma nagyon kevés volt, így a tervezett út elmaradt. Amikor hétfőn ezt megtudtam hihetetlenül szomorú voltam. Annyira vártam ezt a kiállítás látogatást, hogy amikor Párizsban a Louvre-ben voltam tavasszal, inkább a Vénusz és a Dávid szobrot néztem meg Da Vinci festményei helyett.
Hihetetlen szerencsés helyzetemnek köszönhetően a mai napon feljutottam a kiállításra. A vártnál sokkal jobbnak ígérkezett. Feltaláló, művész, természettudós, mérnök, szobrász, anatómus, biológus, zenész, építész, filozófus... ennyi minden volt Leonardo da Vinci egy személyben! A tárlaton számos interaktív, méretarányos vagy életnagyságú, esetleg annál is nagyobb Da Vinci találmány látható. Láthattuk, hogyan foglalkozott Da Vinci a repüléssel, készített csavar és kötél nélkül felállítható hidat (bár azt én életveszélyesnek tartom), egy olyan kis helységet ami tükrökkel volt teli és több száz Zsófi mosolygott rám vissza, s még számos le nem írható dolgot. Kipróbáltunk sok mindent - néha még azt is amit nem lehetett... :D
Nagyon szeretném tudni, mi hajtotta Leonardo da Vincit. Nekem úgy tűnik, nem volt olyan dolog, amivel ne foglalkozott volna... Ott van a Mona Lisa, az Utolsó vacsora, az anatómiai rajzok, az építészet, a gépészet és az a rengeteg találmány... Lenyűgözött minket Leonardo sokoldalúsága, és hogy hány, az ő korában még valószerűtlennek tűnő álma valósult meg a későbbi évszázadok során.
Láthattuk Zsanettel (hugom) és Annival, Mona Lisa eredeti arcát. A festmény az évek során sokat változott: kifakult, több részét rekonstruálták, valamit meg is változtattak rajta. A csajnak szemöldöke és szempillája eredetileg volt (a mai képeken nem látni). A festmény nekem sokkal jobban tetszett a mai állapotánál. Ha valaki szeretné az eredetit elképzelni, akkor nézzen rá a mostani képre és gondoljon bele abba, hogy ez anno sokkal szinesebb volt. Nem volt így "megsárgulva".
Mégis számomra az egyik legérdekesebb része a kiállításnak az anatómiai képek voltak. Tegnap tudtam meg például azt, amit Leonardo már évszazadokkal ezelőtt tudott. Az ember kinyújtott karjainak fesztávolsága egyenlő az adott ember magasságával. A XV. században élő Da Vinci már akkor nagyon sok mindent tudott az emberi szervezetről. A csontok, izmok, szervrendszerek ábrázolása a mai biológia könyveket is felülmúlja. Úgy gondolom, ha Leonardo pár száz évvel később élt volna, még ennél is hatalmasabb sikereket érhetett volna el.
Egy álmom volt valóra azzal, hogy láthattam ezt a kiállítást. Szerintem Da Vincihez hasonló Géniusz (rendkívüli tehetség, lángész) nem lesz több a világon. Gondoltam, hogy nagyon sok mindennel foglalkozott, de ez a kiállítás még azt is felülmúlta, amit eddig hittem. Örülök, hogy feljuthattam rá. :)