Fáradtan és náthásan támojgok hazafelé. Fáj a fejem, alig látok, és a táskám mintha egyre nehezebb lenne. A kulcsomat kétségbeesetten keresem, majd szép lassan nyitok ajtót. Egy gyors "Helló!" után felkarolok egy pohár meleg teát és a szobám felé veszem az irányt. Ledobom a táskámat, benyomom a gépet, majd átöltözök. Egy rövid beszélgetés, közben nagy dilemma. Elég rosszul vagyok, de vajon megéri emiatt itthon maradni? Vagy inkább ma benyomok egy Neocitránt és holnap békésen megyek suliba? A kérdésekre anya válaszolt helyettem, ugyanis amikor meglátott, (persze ekkor már ki volt kapcsolva a gép), rögtön mondta h zuhany, Neocitrán, alvás. Betegen dőlök az ágyba, és azt kívánom bár ne kéne soha többé felkelni...
... Este nyolc óra, már sötét van odakint. Anya próbál keltegetni, hogy menni kéne a dokihoz - kevés sikerrel. Félálomban hallom az eldöntendő kérdést, vagy most vagy holnap reggel 7 körül. Megilyedve a reggeli időponttól kómásan öltözök, és egy pohár tea után már az előtérben veszem a kabátomat és a cipőmet. Kedd van. A doktornő kiírt a hétre. Szerdán angol doga, pénteken töri témazáró... lesz mit pótolni. Nem bánom már, csak hagy menjek aludni. Otthon kapkodom le a cuccaimat, magamba nyomok egy vajaskenyeret, majd az orrcsepp és az újabb pohár tea után ismét az ágyban fekve szunyókálok.
Szerda van, délelőtt 10 óra. Kedd 6 órától egészen idáig aludtam 2 óra minusszal és még mindig álmosságot érzek. Próbálom összeszedni magam, majd lebotorkálok a konyhába. A reggelim gondosan kikészítve, itthon sehol senki, zúg a csend. A termoszban a tea vár rám a pulton. Kicsi undorral nézek rá, és próbálok barátkozni a gondolattal, hogy meg kell innom mindet. Alapvetően nincs semmi bajom a teával, de napi több literrel, ami ráadásul gyógytea, tehát se íze, se bűze?! Na ne. Visszabotorkálok a szobámba. Két sms-t kaptam, azért mégiscsak van két ember akiknek nagyon hiányzok. Rövid válasz után újra az ágyban fekve alszok...
Péntek este. A hangom elég furi még mindig, de semmi bajom. Péntek van és itthon vagyok? Igen. Belekezdek egy újabb filmbe, és összegzésként átgondolom, hogy a napokban annyi filmet néztem, mint 2 hónap alatt. Csütörtök volt a véres és nagyon durva horrorsorozat napja. A Fűrész két legujabb része után azt hittem, hogy egy ideig nem fogok ilyen filmeket nézni. Tévedtem. Péntek este egy kevésbé vad thrillerrel zartam a napot, a Hívatlan vendég cíművel. Azért a három napos betegségem alatt belefért az időbe a Valami Amerika és a Valami Amerika 2 is, A kis hableány és az Eszeveszett Birodalom. Ahhoz képest, hogy hónapok óta nem néztem tévét, és semmiféle filmet, a napokban behoztam a lemaradásomat. Egy ideig úgy sem lesz időm újra tévézni.
Szombat este megint moziban voltam, egy igéretesnek tűnő thrilleren, a Farkasemberen. Nem vártam semmit ettől a filmtől, így nem érhetett csalódás sem. A thrillereket alapból három csoportba tudnám sorolni: félelmetesek jó sztorival, nagyon véresek gyakran semmi sztorival, és gyengére sikeredettek. Na a Farkasember a félelmetes ütős sztorival. Az egyetlen negatívum az volt, hogy feliratos, amire az utolsó pillanatban a popcornnal a kezemben jöttem rá a moziban. A végére nem érdekelt a felirat sem, hisz érthető angolsággal beszéltek a filmben. A történet jó volt, bár mint minden vámpíros, vérfarkasos és hasonló lényes darabban, ebben is el kellett vonatkoztatni a valóságtól. Egy biztos, lesz folytatása.
Összegezve a hetemet, elég betegesre majd lazára sikeredett. Kimaradtam a lomtalanítás miatt kitett konténerekben kutató emberek látványából, és a tavasz érkezését is csak ablakon keresztül láthattam, most újult erővel vágok neki a jövőhétnek, több-kevesebb sikerrel! :)
Apropó! Kedden megérkezett a jogsim, így tegnap és ma is vezettem már. Érdekes kilépni a városból, és az erdei utakon vezetni, egészen más élmény. Persze hozzá kell szokni az "új" autóhoz, hisz minden kocsi máshogy működik, azt hiszem nekem már ma is jobban ment, mint tegnap. ;)
