Nyáron ritkán vagyunk bent a lakásban. A tévé elé még kevesebbszer keveredünk, de ha mégis, akkor sem mindig azt látjuk, amit szeretnénk. A délelőttök a teleshop és főzőműsorok sokaságával telnek, a délutánok és esték pedig a krimi, romantikus vagy fantazi sorozatokkal. Olykor találni egy-egy jó filmet, de azt is csak hajnalokba nyúlóan. Talán a tévécsatornáknak is az a szándékuk, hogy senki se üljön bent a tévé előtt a nyár kellős közepén. Néha mégis rászorulunk és kénytelenek vagyunk azt a sorozatot vagy filmet nézni, ami van.

A napokban többször is a tévé előtt kötöttem ki. Talán azért is, mert a hugom szeret tévézni és néha olyan átéléssel néz valamit, hogy egyszerűen muszály hozzá csatlakoznom. Vasárnap délután rábukkantam egy sorozat folytatására, amit régebben néztem. Ez a Lost. A lényege, hogy érthetetlen, részről-részre egyre jobban összekavar, de mégis valami miatt meg kell nézned. Tegnap végre megértettem egy részét a sok közül. Nem kicsi volt az örömöm. Hasonló sorozat a Szökés is, amit beraktak szinte hétfő hajnali műsoridőbe. Mire ki tudom várni, hogy kezdődjön, már bealszok a sorozaton. Mégis jobb pár fokkal a Lostnál. Talán egy kicsivel érthetőbb. Egyszer hallottam, hogy a sorozatokat direkt úgy bonyolítják, alakítják, hogy függőséget okozzanak, és a néző úgy érezze, hogy meg kell néznie a következő részt is, különben lemarad az egészről. A legjobb ha van egy kedvencünk, amit alkalmanként nézünk.

Jobbak az olyan sorozatok, amelyeknek egy-egy részei önmagukban is megállják a helyüket. Nem feltétlenül kell tudnunk, hogy mi a közvetlen előzménye, bármikor be tudunk csatlakozni a történetbe. Napjainkbeli példa az Elveszett ereklyék fosztogatói. Szörnyen régi, de szerintem még mindig jobb, mint például a Monk.

Filmek terén a tévében lévő felhozatal elég szegényes. Tulajdonképpen nem is emlékszem arra, hogy mikor volt egy olyan film a tévében, amit nagyon meg akartam nézni. Viszont tegnap este láttam egy tanulságos filmet. Volt benne egy férfi, aki börtönbe zárt, bűncselekményeket elkövetett rabokhoz járt be beszélgetni. Nem a bűnöst látta bennük, hanem adott nekik egy lehetőséget, és bízott abban, hogy meg fognak tudni változni. Segített is nekik ebben a folyamatban. Nem foglalkozott különösebben az előéletükkel, adott nekik egy új esélyt. Meghökkentő volt. (Longford volt a film címe)

Összességében nem jó ötlet nyáron tévézni, kivétel pár napszakot. A délutáni hőségben, amikor élni sincs energiánk, akkor nem egy rossz ötlet. A tévé helyett mégis inkább keress egy jó könyvet, egy újságot, vagy valami más elfoglaltságot. Nem csak butít, de a ha belegondolsz, hogy csak ülsz egyhelyben és akár eszegetsz is közben, rájössz, hogy nagyon egészségtelen szokás a tévézés. Szeretnél egy jó tippet a sok közül? A tévézés helyett olvasd inkább a blogomat ;)