Már délelőtt 10-kor kint voltam a rutinpályán és gyakoroltam a fél 2-kor kezdődő vizsgámra. Egész jól ment, többször végig csináltam minden feladatot. Miután átnéztük a műszaki kérdéseket, majd megérkezett a vizsgáztatóm, a velem együtt vizsgázó fiútól már tudtam, hogy nagyon szigorú emberrel állunk szemben. Behívott kettőnket egy szobába és kért, hogy válasszunk a két lap közül. Még a vizsga előtt az oktatóm, Robi megkérdezte, hogy melyik feladatnak örülnénk a legjobban. Persze én a kézifékes indulást mondtam, hisz az már az első órákon is sikerült, az elméletből pedig leginkább a hűtő-fűtő berendezés működéséről szerettem volna beszélni. Ott ültünk a vizsgabiztos előbb és kérte, hogy válasszunk egy lapot. Amikor megláttam a feladataimat részben örültem, részben nem. Az elméleti anyagnál pont a fűtő-hűtő berendezést kaptam, míg a gyakorlatban a farral való beállás jutott nekem, amit sokan nehéznek találnak.
A vizsgabiztos végig siettetett minket, látszott rajta, hogy nagyon nem élvezi a munkáját, és, hogy elege van már mindenből. Elmondtam az elméletet, már ott kiderült, hogy szigorú emberrel állok szembe. Főleg akkor, amikor belémkötött a kézifék helyes működésének meggyőződésénél. Elindult a gyakorlati rész. Végigmentem a pályán az előírtaknak megfelelően. Egy hibám volt, mint később kiderült, pont erre allergiás a vizsgabiztos. Amikor már végeztem a feladattal és elmondta, hogy miket gondol a vezetésemről, leginkább a sírás kerülgetett. Azt a kevés önbizalmamat, mely szerint képes vagyok végigcsinálni a feladatokat hiba nélkül, azt is elveszítettem. Földbe tiport. Mint később kiderült nem csak engem. Az eredményemet csak akkor mertem megnézni, amikor kiszálltam a kocsiból. Egy M betűt láttam csak. Hirtelen nem tudtam, hogy ez mit jelent. Amikor tudatosultam, hogy M, mint Megfelelt, vegyes érzéseim voltak. Bár örültem, hogy sikerült, mégis szomorú voltam, hogy nem azt mondta a vizsgáztató, hogy szép volt, hanem minden kis hibámra felhívta a figyelmemet. Pár óráig még bennem volt a csalódottság, majd elmúlt. Hisz sikerült, nemigaz?

A legjobb barátnőimmel kialakítottunk egy jó szokást. Amikor valamelyikünknek szülinapja van a csapatból, beülünk valahova kajálni, majd partizunk egy nagyot estébe nyúlóan. Most én voltam soron. Ez a péntek nem is lehetett volna ideálisabb az ünneplésre. Hisz a szülinapom és a sikeres rutin vizsgám mellett, az egyik barátnőmnek sikerült a forgalmi vizsgája is. Fél 7-kor találkoztunk a Galériában, először csak 4-en voltunk, majd a többiek az este folyamán csatlakoztak hozzánk. 8-kor már kilenc csinos csaj ült az étterem legnagyobb asztalánál. Amellett, hogy ettünk egy jót, szuperul is éreztük magunkat, ami az este folyamán csak mégtovább fokozódott. Nem számítottam akkora meglepetésre, amit kaptam tőlük. Miután végeztünk a pizzáinkkal, csak azt láttam, hogy hoznak egy tortát egy 17-es számmal és már hallottam is a "Boldog szülinapot" dalocskát. Tőlük valahogy mégjobban esett. A kókuszos tortám isteni volt, és az ajándékaimnak is nagyon örültem. Az Álomfejtő könyvnek tuti, hogy hasznát fogom venni.
A buli persze a diszkóban folytatódott fél 11-ig, mivel a többieknek ekkor megy az utolsó buszuk hazafelé. Ott is nagyon jól éreztük magunkat, végig táncoltuk azt a másfél órát, amit ott töltöttünk. A zene és a hangulat eggyaránt jó volt.

Ennél jobb 17. születésnapot kívánni se lehetne! :) Köszi csajok!