A szemem kezd leragadni. Erősen kell koncentrálnom, hogy nyitva tudjam tartani. Muszály kelni, már egyszer nyomtam "szundit". Így is már 5 óra. Kár, hogy ilyen gyorsan repül az idő. Neee, már megint lecsukódott a szemem. Gyerünk! Kelni kell!
Szépen lassan kikászálódok az ágyból. Szédelegve megyek az asztalhoz, ahol a táskám a székre ledobva várja, hogy kipakoljak belőle, majd felkészüljek a következő napra. Már hét a hét elején felírtam, hogy a listát, hogy melyik nap mit kéne tanulni, csinálni. Napról napra csúsznak, és halasztásra kerülnek a tantárgyak. Leülök a székre és csak nézek magam elé. Nézem a listámat. Piros tollal írtam, hogy még jobban kiemeljem a jelentőségüket.
A mai napra virít a töri, az angol és egy fogalmazás is. Éhes is vagyok, álmos is vagyok, szomjas is vagyok - a könyvek várhatnak még. Lemegyek a konyhába és a hűtőben válogatok. Krémsajt, sonka, lapkasajt, egy kis paprika és egy Medve sajt (imádom a sajtokat :D). Két pohár tea. Most, hogy aludtam (bár még mindig álmos vagyok), és ettem, kezdődhet a "munka".
A közgazdaságtant gyorsan elintézem. Már egy hete ugyanazt tanulom, mert halasztjuk a dolgozatot. Töri... Hát ez kemény. A március 15-ei eseményeket, minden évben előadják, elmondják, felolvassák a pontokat, a Nemzeti dalt már kívülről tudjük elemezni, "Esküszünk...". Ülök a könyv felett és erősen koncentrálok arra, hogy ne ragadjon le a szemem. Mi a csudáért vagyok ilyen álmos?
Talán azért, mert tegnap is 11-kor mentem aludni. És a hétfőről már ne is beszéljünk. Valahogy mindig úgy jön össze minden, hogy eltolódnak a napjaim. Kelés, hat-hét óra, vezetés, pici pihi, tanulás, alvás. Minden szabadidő kicsúszott. De miért?
Ezzel a blogbejegyzéssel már harmadszorra küzdöttem meg. A lényeg, hogy mostanában nem azért írok, mert megfeledkeztem a blogolásról, csak simán kevés az időm. Ahogy gondolom nektek is.
Az érdekes az egészben az, hogy napról napra álmosabb vagyok. Ma többször volt olyan érzésem, hogy péntek van, ilyenkor mindig fájdalmasan tudatosultam arról, hogy még csak szerda. Na sebaj, már csak két hétköznap és hétvége, bár a mostani hétvégém különösen sűrű lesz, azért várom, hogy végre aludhassak egy jó nagyot!