Életünk minden pillanatában döntések előtt állunk. Kis és nagy döntések ezreivel állunk szembe nap mint nap. Akár a reggeli zokni kiválasztásánál, akár a büfében, vagy egy fontosabb kérdésben. Legtöbbször nem tudunk a döntés elől kitérni. A döntés mindig ott van, ott kell, hogy legyen. Nekünk pedig az idő során fel kell nőlnünk a feladathoz. Egészen kicsi kortól szemben álllunk a "DÖNTÉSSEL". Valahogy mindig ott van mindenhol. Olykor egyszerű, olykor olyan nehéz, mint még soha.

Ma nekem is döntenem kellett. Vagy szembenézek egy elhalasztható, de meg nem úszható dologgal, vagy elnapolom. Mérlegeltem, osztottam, szoroztam és úgy döntöttem, hogy lesz ami lesz neki vágok. Nem is az a lényeg, hogy mi ez, amiről írok, hanem az, hogy a megfutamodás helyett vállalom a szinte lehetetlent.

Néha hatalmas erő kell ahhoz, hogy szembe merjünk nézni a kezdetben lehetetlennek tűnő dolgokkal. Végül mikor már túl vagyunk rajta, legtöbbször csak nevetünk az egészen. Bizonyára veled is előfordult már, hogy valami nagyon nehezen indult, és végül mégis jól sült el. A mindennapokban törekednünk kell arra, hogy döntéseink a lehető legjobban végződjenek. Vannak persze hibás döntések, de ha nem lennének, akkor túl egyszerű lenne az életünk.

Mindenkit arra bíztatok, hogy ne futamodjon meg a nagy feladatok elől. Halasztani mindent lehet, csak az nem biztos, hogy érdemes. Egy idő után rájövünk, hogy jobb előbb túl lenni a nagy feladatokon és utána kényelmesen hátradőlni és élvezni a munkánk eredményét. :)