Nap nap után megy, és hirtelen nem tudom, hogy mit kezdjek magammal. A napi rutin kiesett, a békés semmittevésben csücsülök itthon. A barátom csak naplopónak hív - ahogy az összes többi iskolás gyereket is lehetne így hívni, köztük őt is.
A reggeli ébredések nem valami zökkenőmentesek, hisz a rutin azért megmaradt, és rendszerint felébredek, vagy mostanában már csak oldalt váltok az ágyamban fél 7 körül. Kilenckor már azért szokásommá vált az ágyból kikelés, bár áltában addig is csak forgolódok. A nap "csigalábakon" jár, és néha még magam is elcsodálkozok, hogy milyen lassan megy az idő, ha az ember semmit sem csinál. Egy-egy könnyű reggeli után, és a szokásos reggeli Facebook kontrol után, általában próbálok valamit kezdeni magammal. Pakolászok, rendezgetem a könyveimet, nézegetem, hogy a naptáramat, mikor, hol és milyen program vár rám a nyár folyamán. Gondosan be van karikázva pár dátum, többek között a mai, amikor az egyik barátnőm szülinapi bulija lesz (18., nagyszabású buli, a ruhámat már jó előre kigondoltam), és egy tábora, ahova szombaton indulok a legjobb barátaimmal és a barátommal.

Amikor naggyából elkezdődik a nap, akkor sem valami eseménydús. Az utóbbi négy napban legalább 10 filmet megnéztem, általában egymás után kettőt, hármat. A hollywoodi álomgyár mesés világában élek, figyelem a csodás jeleneteket a filmekben, és a mézes-máz átölel. Hisz valljuk be a való világban szinte soha nincsenek olyan jelenetek, amik az ilyen filmekben megtörténnek. A békés semmittevésben ezek a csöpögős kissé drámai, olykor nagyon vicces vígjátékok felbodják kicsit a napot.
Dél körül egy könnyű ebéd után jöhet a délutáni pihenő, már ha tudsz pihenni. Hisz az egész napos pihenés után elég nehéz. A "pihi" után lassan visszatér az életkedvem, és elmegyek valamerre. Vagy bicózni, vagy csak sétálni, olyankor már mindegy, legtöbbször úgy vagyok vele, hogy "Csak gyerünk már valahova!". Fél 9 körül észreveszem, hogy mennyi az idő. Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de teljesen elcsúszott az időérzékem, főleg, hogy nagyon lassan sötétedik -szerencsére.
Tíz körül már pizsiben flangálok a szobám és a napalli között valamerre. Egy esti telefonálás a barátommal vagy barátnőmmel azért még belefér, hisz eddig nap mint nap beszéltünk, és már most hiányzik a hangjuk. 11 körül lassan alváshoz készülődök, kicsit fáradtan, bár nem tudom, hogy mitől. Ahogy szokták mondani, a semmittevésben lehet a legjobban elfáradni. Úgy látszik ez tényleg igaz.

Mindezek ellenére, én úgy vagyok vele, hogy egy pörgős nyarat szeretnék, sok jó élménnyel, ami a ma estétől el is fog kezdődni. Ez a négy pihis nap pedig kellett ahhoz, hogy valamennyire kipihenjem a végig pörgött tanévemet, és egyben új erőt nyerjek a további nyári pörgésre. Kívánom, hogy mindenkinek legalább olyan jó nyara legyen, mint a tavalyi - ha nem jobb. Remélem adódik jelenet a nyaratokban, mint amilyet a filmek bájos kockái vetítenek elénk. Mindenkinek szuper nyáriszünetet kívánok!