Hetedik napja írok, és most először ott tartok, hogy kezdek kétségbe esni a témát illetően. Mindenhol vannak hullámvölgyek, hát itt is. Ahogy most elkezdtem írni, valahogy szó-szót követ és megy a fogalmazás, úgy ahogy... :D Először is szeretném megköszönni a lelkes olvasóimnak, hogy mindennap szánnak a blogomra időt. Ők azok akik lelkesítenek, és biztosítanak arról, hogy akármit is csinálok őket érdekli. Remélem a lelkesedésük a jövőben sem múlik el.

Kaptam ma egy olyan tanácsot, hogy lehetne személyesebb a blogom. Megmondom őszintén nem az a célom, hogy egy vázlatot írjak a napjaimból. Úgy gondolom abban nem lenne semmi érdekes, hogy ha leírnám azt, hogy 10-kor keltem és tanultam holnapra. Olyan témáról szeretek írni, amit ki lehet fejteni. Olyanról, amiben mindenkinek van egy saját véleménye és a blogom elolvasása után átgondolja, hogy ő hogyan áll a dolgokhoz. Nekem olyan téma kell, amit ha meghallok rögtön elindulnak a gondolataim, megcsillan a szemem és már gépelem is be a sorokat. Ilyenekről fogok írni a közeljövőben is.

A blogom eddig sem volt az az átlagos fajta. Amikor valaki kérdezi, hogy mi az a blog, mindig a következő képpen határozom meg: "Napló az interneten." De nem. Egy blog sokkal másabb egy naplónál. Persze találhatunk olyat is, ami teljesen olyan. Az én esetemben más ez a blogkérdés. Sokkal szolidabb. Ide nem írok olyanokat, amiket egy naplóba beleírnék. A blog számomra olyan, mint egy irodalmi kihívás.

Holnaptól újabb témákkal térek vissza, és a vasárnapokat a hét összefoglalására fogom szánni innentől kezdve. Azt hiszem ez az első hét eredményesen ért véget. Belekezdtem valami olyanba, ami a napjaim részévé vált, és amíg pozitív visszajelzést kapok, igérem nem fejezem be. :)