Városi gyerek lévén nem szoktam busszal közlekedni. Egy hónapja ha valaki azt mondaná nekem, hogy menjek el egy messzi helyre busszal egyedül, valószínűleg kinevettem volna. Ma úgy hozta a kényszer, hogy kénytelen voltam Kazárra busszal menni. Barátnőm hozzám hasonlóan "gyakorlott" a buszozásban, így két buszanalfabéta indult ma neki a nagynak nem mondható útnak. Megoldottuk! Semmi gond nélkül jutottunk ki a kis faluba. Igazán büszkék voltunk magunkra.

Visszafelé rázós utunk volt. Sárgabusszal még az eredetinél is hosszabbnak tűnt az út. Leghátul ültünk a busznak azon a részén, ahogy a legjobban rázkódott. Azt hiszem kezdem megérteni, hogy pár falusi osztálytársam, miért nem szokott otthon reggelizni suli időszakban... Szerencse, hogy indulás előtt én sem ettem semmit.

Sokan a városban szeretnek jobban lakni, valaki pedig a falvakat kedveli jobban. Mindkét helyen vannak negatívumok és pozitívumok. Mégis én úgy gondolom, hogy nem bírnám azt, hogy minden reggel órákkal korábban keljek fel csak azért, hogy bejussak a városba. Bár a környezet, amiben élnek az sem olyan, mint a városban. Talán ez kárpótolják a korai keléseket. A városiak nem értik a falusiakat, a falusiak pedig a városiakat abból a szempontból, hogy miért épp ott élnek ahol. Most élünk ahol élünk, ide dobott a gólya. Később viszont dönthetünk arról, hogy mi lenne az ideális környezet számunkra. Szeretnénk az élet középpontjában lenni nap mint nap? Vár a város! Nyugisabbak vagyunk? Irány a falu! Akármelyik lehetőség is áll fent, lehetőleg vegyünk egy autót, mert a sárgabusszal nem a legkellemesebb az utazás.