Ahogy vasárnap hazaértem Siófokról, hétfőn egy fontos családi eseményen vettem részt (inkább le sem írom, hogy min, mert csak nevetnétek. A lényege, hogy hajnal 6kor kell kelni, a főszereplő egy állat és sok vele a gond, rövidítve D.V. - a megfejtéseket a kommentekben várom). Hétfő este anya és apa elutaztak így én még ugyanezen a napon kijutottam Kazárra. Hogy miért éppen Kazárra? Hát azért, mert itt laknak a nagyszüleim. Augusztus 20.-áig itt is maradok, most is éppen innen írom a blogot.

A nagyszülőknél töltött napok mindig élménydúsak. Városi gyerek lévén itt tudom kiélni a bennem oly rejtetten élő falusi vért. Szeretem a kertben lévő körtefáról leszedni a körtét és még ott (mosatlanul) megenni. Szeretek a kiscicával és Csipesszel, a kutyussal foglalkozni, mivel nekünk otthon nincsenek állatok. Szeretek csak úgy kiülni a teraszra a hintaágyba és mindenről megfeledkezve olvasni a kedvenc újságomat. Ezeken túl még sok mindent szeretek itt csinálni, a hely kevés, az idő mégkevesebb, hogy leírjam :D.

Mindezek ellenére nem hiszem, hogy szívesen élnék itt Kazáron. Bár az emberek kedvesek, a környezet szép, számomra elképzelhetetlen, hogy az egész falu tudjon a magánéletem legféltetebb titkairól. Nekem kell az a bizonyos elszigeteltség, kell a magánszféra. Bár itt esténként a gyerekek a házak előtt játszanak, a városban talán akad olyan szórakozóhely ahova el tudnak menni. A környezet vadregényes, de a városba csak busszal tudsz bejutni (amiről már meséltem, hogy elviselem, de nem a kedvencem).

Összességében megvannak mindennek a maga pozitív és negatív oldalai is. Azt tudom, hogy egyenlőre nem költöznék faluba, de az is lehet, hogy az idő folyamán (jó sok időnek kell majd eltelnie addig) majd megváltozik a véleményem. Mindezek mellett megértem a falun lakókat is, hogy miért szeretik annyira ezt a környezetet, ez is egy külön világ.

Nagymamámmal este ahogy sétálgattunk az úton(!, mert ugye itt az,  úton is sétálgathatsz zavartalanul) nagy vitába bonyolódtunk. Én, mint fiatal kamasz azt állítottam, hogy a főiskola után szívesen költöznék külföldre. Ő, mint tapasztalt felnőtt és hazafi teljesen ellenem volt, mert szerinte itt kell maradni Magyarországon, sőt Kazáron!, mert ez olyan szép, és mellesleg a mi hazánk. A vélemények eloszlanak. Jó, jó a mi hazánk, szép, csodás, de én mégis vágyok valami újra. Sok példát látok, hogy az ismerősök kimentek külföldre lakni, dolgozni és szuper életük van. Álmaimban egy tengerpartra néző lakást képzelek el, és szuper állást. Na most, Magyarországon tenger nincs (a Balaton nem sós, mint tudjuk), és a szuper állást is megkérdőjelezném talán. A vezető pozíciók foglaltak, nagyon sok a munkanélküli és a különféle probléma. Tudom, hogy külföldön sem fenékig tejfel minden, de úgy gondolom, hogy fiatalon kell belevágni az ismeretlenbe, és az vagy bejön, vagy nem.

Gondolom neked is megvan erről a témáról a saját kis véleményed. Hasonlít ez az egész a falu és város csiki-csukihoz is. Sok érv szól külföld mellett és ellen is. Ha még nem játszottál el azzal a gondolattal, hogy milyen lehet külföldön lakni, akkor hajrá! Én úgy gondolom, hogy fiatal vagyok és előttem az egész élet - hogy hol, az egy másik dolog :)