Számomra mindig is egy íratlan törvény volt, hogy augusztus 20.-án bűn otthon maradni. Mindenhol programok sokaságával találkozhatunk, és úgymond ez egy nyárzárás is számomra. Az utolsó hetek, a tudatosulás azzal, hogy nemsokára újra iskola, az osztálytársak hiánya és még egy kis idő, hogy pihenjek. Remélem te is azok közé tartozol, akik mindenképpen kimozdulnak ilyenkor otthonról, ha pedig nem, akkor lesz még alkalom erre, max. jövőre.

Családi programnak számított mindig az augusztus 20.-a nálunk. Nagyon sokáig Kazáron töltöttük el ezt a napot, a híres, neves Kazári Búcsún. Tíz éve még sok-sok külföldi jött ilyenkor a kis faluba, és a nagy napon felvonultak a faluban. Mára kevés a külföldi, jó ha egy-két szlovák csapat akad közöttük, így számomra már kevésbé érdekes ez a program 20.-án. Nagyon szerettem a görög, holland, lengyel, román táncosokat nézni, ahogy a saját zenéjükkel és korreográfiájukkal felléptek. Akkoriban még igazán jó augusztus 20.-ák voltak Kazáron. Két éve már nem oda járunk ki ezen a napon.

Érdekes számomra, hogy tavaly és idén is puszta véletlenségből csupán, de ugyanott töltöttem ezt a napot. Csak a társaság változott meg azóta. Tavaly Somoson bográcsoztam apum rallis haverjaival és L. Nikivel. Akkor a hugommal és Nikivel végigjártuk a faluhoz közeli erdős részt, és a legnagyobb kínok közepette egy alagúton is átkeltünk. Az esténket a városban töltöttük el, hiszen itt van a legtöbb program ilyenkor.

Az idei év programja csak kis részletekben tér el a tavalyitól. Deák Annival és Márkus Csillával (blogjának linkjét lásd lejjebb) egy nagy bicikli túrát terveztünk a mai napra. Meg is lett valósítva ez a terv. A csajok naponta kijárnak bicózni, míg nekem sajnos kevesebb időm adódik a sportra mostanában. Igazán nagy utat tettünk meg bicóval, talán le sem tudnám írni hiánytalanul a teljes útszakaszt. A lényeg, hogy az utunk megint átvezetett az alagút alatt, ráadásul biciklivel és mindenféle világító eszköz nélkül. Megtudtam, hogy Somoson az alagutat már régóta csak "Tunnelnek" hívják, mindig tanul valamit az ember... A túra jó hosszú volt, és igazán jól éreztük magunkat.

A délelőtt megkoronázása az esti program volt, és persze a tüzijáték. Nagy örömömre találkoztam a régi osztálytársaimmal az este folyamán, igazán jó volt már titeket látni! :) A tüzijátékot nem éppen a legjobb helyről néztük, de a lényeg nem is ez volt. Öten együtt megint szuperul éreztük magunkat! Jó augusztus 20.a volt megint csajok! :)