Ahogy telnek a napok, csak azt veszi észre az ember, hogy már megint elment egy hét, majd egy hónap és végül egy év. Bár attól tartok ez az évem a suliban az eddigiektől jóval nehezebb lesz. Bár minden év elején ezt gondolja mindenki, most az egyszer én is kezdem ezt érezni.
Lement az első hét és rendesen kétségbe vagyok esve. Az órarendünk viszonylag jó, bár a péntekkel nem vagyok megbékélve. Főleg, hogy töri van csütörtökön és pénteken is. Elég húzós lesz mondjuk azt. Főleg a heti 9 közgé órám, amit akár három külön részre is tudnám bontani, mert külön-külön kell tanulni rájuk. Bizonyára neked is megvannak a saját sérelmeid a sulival kapcsolatban. Olyat is hallottam, hogy az egyik suliban egy 11.-es osztályban az egyik napon 5 óra van, míg a másik napon 10. Azért ez sem a legjobb megoldás talán. Úgy vagyok vele, hogy az én órarendem is lehetne sokkal rosszabb. Ez van, ezt kell szeretni.

Ahogy teltek eddig az évek, mindig ott volt a tudatalattimban, hogy lesz majd egyszer, valamikor érettségi, amin nekem is túl kell esnem. Na ez a helyzet most változott. Szinte a csapból is az érettségi szó folyik, és ez már csak rosszabb lesz. Ahogy kiválasztottuk az emelt órákat, már egy irányt meg is céloztunk. Két év az igazán nem sok idő. Nap nap után, hónap hónap után és már itt is van az ÉRETTSÉGI. Ez az egy szó diákok sokaságát tartja rettegésben, köztük engem is. Bár már több millióan vannak rajta túl, az évek során egyre nehezebb, egyre többet várnak tőlünk.
Az a kérdés sem ritka mostanság, hogy: "És hol szeretnél továbbtanulni?" A főiskolát fontosnak tartom, diploma nélkül ma már szinte érvényesülni sem lehet. Épp ezért kérdés sem volt, hogy ne menjek főiskolára. Bár pár hónapja még nem tudtam, hogy hova szeretnék menni, ma már vannak elképzeléseim. Eredetileg is azért jöttem a közgébe, hogy ebből a tantárgyból tudjak majd érettségizni, és utána felvételizni az adott suliban. Sikeresen kiválasztottam egy olyan főiskolát, ahol a pontok az egeket verik, és szinte lehetetlen a bejutás. Nyomasztó a tudat, hogy ha év végén csak egy jeggyel kapok rosszabbat, már akkor is egy pontot elveszítettem, amire lehet, hogy később szükségem lett volna. Akár ez az egy pont is eldöntheti, hogy utána kinek, hogy alakulnak a dolgai.
Bár még tényleg van két teljes évem, a tudatalattimban folyamatosan ott motoszkál ez az egész, amit előbb leírtam.

Bár már szívesen túl lennék ezen az egész tanulásos dolgon, sokszor hallom, hogy felnőttnek sem jobb lenni. Néha szívesen cserélnék egy felnőttel, aki dolgozik napi 8 órát és utána azt csinál amit akar. Míg én a napi 6-7 órám után még itthon is úgymond dolgozhatok. A felnőttek valahogy jobban járnak ilyen tekiktetben, nem? Majd kiderül... :)