A nagyszüleim falun élnek, Homokterenyén és Kazáron. Nagy kertes házakban, sok-sok munkával. Terenyén két üvegház is van a kertekben. Az egyikben rózsát termesztenek a nagyszüleim, mivel virágkötők. A másikban paradicsom, paprika és egy kevés uborka terem évről-évre. Nyáron szuper érzés leugrani az fóliába és találomra válogatni a zöldségek között. Nem kell boltba menni, nem kell sorba állni, és legfőképpen több száz forintokat fizetni érte. Bár palántálni kell és locsolni naponta - megéri. Bármikor frissen szedett zöldségeket ehetünk, vegyszerek nélkül. Olyannyira megéri, hogy még ma is, október végén, tudtunk érett paradicsomot és paprikát szedni az üvegházból. Bár már eléggé a végét járja mindkét zöldség, még mindig jó ízű, érett és legfőképp ingyenes.

Ma amikor kimentünk Homokterenyére nagyimékhoz anya a kezembe nyomott egy szatyrot. Már ekkor tudtam, hogy munka vár rám. Mivel kora délután egész jó időnk volt, egy vékony pulcsiban közelítettem meg az üvegházat. Ahogy beléptem a fóliák alá, megcsapott az a jó meleg, amit utóljára egy augusztusi délelőttön éreztem. Rövidujjú pólóban szedtem a szebbnél-szebb paradicsomokat és paprikákat. Hihetetlenül meleg volt odabent. Mikor végeztem kicsit bánatosan tértem vissza a hideg őszi délelőttbe.
Kicsit később nagypapám mézédes szőlővel kínált, és nagymamám a kökény lekvárt kóstoltatta meg velem. Na többek között ezért is szeretem én az őszt.

Homokterenye után Kazárra mentünk. A vasárnapi ebédeket mindig nagymamáméknál fogyasszuk el. A mai életben egyre kevesebb idő van a családra. Nálunk ez az a heti egy alkalom, amikor biztos, hogy nyugodtan tudunk beszélgetni és közben ebédelni. A mai alkalommal az egyik kedvencemet főzte nagyim. Talán azért is, hogy utána könyebben menjen a diószedés. Nagyimék hatalmas kertjében van egy hatalmas diófa. Bár már hetek óta szedjük alóla a diót, még mindig akad. Hugommal viszonylag gyorsan felszedtük azt a pár szemet, amit még találtunk, hisz a nagy részét már a múlt hétvégén összegyűjtöttük. Diószedés közben leszedtük az ottani múlthétről maradt szőlőt is, ez volt a jó része a feladatnak, hisz szedés közben ettük is a gyümölcsöt.

A munka mellett bohóckodásra is maradt idő. Ellőttünk pár sztárfotót a kertben szőlővel, sárga levelű bokor háttérrel. Egész jó sikerült képek lettek, ahhoz képest, hogy vasárnap délutáni melegítős szerelésben és smink nélkül készültek a képek. Mindezek után kicsit fáradtan, de még mindig teli gyomorral értünk haza délután 5 körül.

Úgy gondolom a mai világban egyre nagyobb értékű a kerti fáról leesett dió, az üvegházban érett paradicsom és a ház melletti tőkén termő szőlő. A szupermarketekben kapható gyümölcs és zöldség legtöbbször vegyszerezett és majdnem mindig félkészen kerül leszedésre. Mindezek mellett, akinek nincsen lehetősége kerti termesztésre, vagy nincsenek nagyszülei akihez csak úgy gond nélkül kiugorhat egy-két kiló krumpliért, muszáj azt vennie, amit a boltokban talál - akármilyenek is ezek a zöldségek és gyümölcsök. Attól függetlenül, hogy olykor sok munkával összegyűjteni ezeket, még mindig azt gondolom, hogy megéri. Tudom, hogy a nagyszüleim termesztették és abszolút egészségesek ezek a termékek. Akinek van lehetősége, annak csak azt tudom ajánlani, hogy ne legyen lusta leszedni, összegyűjteni a termést. Bár a boltban könnyebb az előre csomagolt árukat megvásárolni, de közel sem olyan jó, mint amit mi magunk gyűjtünk össze. Ráadásul az a dió, amit ma szedtem össze, az a paradicsom/paprika, amit gyűjtöttem, még jobban is esik, hisz megdolgoztam, azért, hogy otthon a tv előtt ehessem ezeket.