3 nap. Ennyit kaptam jutalomként. Jutalom? Inkább vihar előtti csend.

Amikor belekezdtem nem gondoltam, hogy ilyen nagy feladat lesz. Hetedikesként vágtam bele a második nyelv tanulásába. Bár sokan riogattak, hogy a német nagyon nehéz, nem érdekelt. Gondoltam, biztos csak be akarnak ilyeszteni. Hát tévedtem. Nehéz. Nem kicsit, nagyon. Bár ha jobban belegondolok, melyik nyelv tanulása nem nehéz?
Amikor tavaly nagyimékhoz holland ismerősök jöttek egy hétre én voltam a tolmács. Egy héten keresztül a napok nagy részében német-magyar, magyar-német szótárnak éreztem magam. Estére hihetetlenül kifáradtam, bár fizikai munkát nem végeztem. Huzamosabb ideig megterhelő az agynak ez a fajta tevékenység is.

Térjünk vissza a mára. Pontosabban a holnapra. Ugyanis holnap nyelvvizsgázok. Ezért kaptam három napot. Nyelvvizsgaszünet. Milyen kis gonosz szó. Kapsz három napot, hogy mindent felborítva csak a némettel foglalkozz. Először átgondoltam, hogy miket kell átnéznem, felelevenítenem. Szerdán átnéztem a német nyelvtan kis buktatóit, a ragozásokat, amik egy angolos számára először ilyesztőnek tűnnek. Összeírtam szépen a szóbeli résznél azokat a dolgokat, amiket nem szabad elfelejtenem. Miután mindent összeszedtem, egy gyenge nyomást éreztem a fejemben. Ez egy jel! Ezen a ponton álltam fel és tettem pár kört a szobámban. Kifáradtam. Agyilag.
A csütörtök hasonlóan telt. Egy kivétellel. Reggel úgy keltem, hogy fájt a tüdőm körül valamim. Ez a fájdalom délután 5-re végigterjed az egész nyelőcsövemen. Egy fél zsömlét alig bírtam megenni. A lényeg, hogy nem voltam a legjobb állapotban.
Szerencsére ez a fájdalom ma reggelre gyengült. Helyette érkezett az a kényszer, amikor mindegy, hogy mit, csak tanulni, tanulni, tanulni. Bevallom, be vagyok parázva. Holnap ilyenkor már túl leszek az egészen, de ma még bennem van az félelem. Sokan mondják, hogy "Ne izgulj, menni fog!". Köszönöm a bátorítást és köszönöm azoknak, aki gondolnak rám holnap! :)