Az első sor középső padjában ült a szemüveges Gyenge, és figyelmesen jegyzetelte a krétával írt szavakat a tábláról. A feladatban elmerülő kislányt, a bal oldali padtársa bökte meg hirtelen, és némán a széke alá mutatott. A tegnap kapott halványrózsaszín kasmírsál sarasan hevert a földön, miközben Erős és segítői, arcukat a markukba temetve kacagtak saras bakancsukat lóbálva a pad alatt. Gyenge lesütött szemmel felemelte meggyalázott ajándékát, három gyengéd csapással leporolta azt, majd óvatosan ráhelyezte táskájára a pad mellé. Torkában a gombóc egyre nőtt, miközben remegő mutatóujjával megigazitotta lecsúszott szemüvegét. Fejében felcsendült bölcs szülei tanácsa, “Legyél Te az okosabb!”, így újból tollat ragadott, és folytatta tovább a jegyzetelést. A tizenéves gyerekek halk morajlása, sugdolózása és kuncogása csak a tanárnő intő szavára csitult. “Milyen elevenek ma is” – gondolta magában a belefáradt felnőtt.

A mini székeken feszengve ülnek a huszonévesek egy körben, miközben bensőséges hangulat tölti meg a régi osztálytermet. A babzsák labda kézről kézre jár, sokmindent kell bepótolni. Gyenge, fekete színű magassarkút visel pink blúzzal és rúzzsal, mintás nadrággal. Lényéből sugárzik az erő és magabiztosság. Határozott nézése elárulja, megbocsát, de nem felejt. Erős, lesütött szemmel morzsolgatja kezei között a formálható labdát, szavai halkak, akadoznak. Mesél gyerekekről és karrier hiányáról, egykori fényét Gyenge kialvónak látja… A labdát határozottan megkaparintó Gyenge, strukturált monológjába kezd. Régóta várta ezt a jól megérdemelt, diadalittas pillanatot. Közben szülei tanácsa halkan újra felcsendül a távolból. Minden rezdülésében érzi, hogy mára nemcsak ő lett az okosabb, de minden bizonnyal az erősebb is.

[Az iromány a Kreatív írás műhelyre készült, melynél a feladat az volt, hogy egy Topjoy kupakban szereplő mondat legyen a cím.]