Nem szeretem a sablonos filmeket. Azokat, amelyiknél egyértelmű, hogy mi lesz a vége. A főszereplő "véletlenül" megismerkedig valakivel, összejönnek, balhéznak és végül happy end-del megbékélnek és minden jó. Nincsen bennük semmi új. Legtöbbször tartalmilag is gyengék ezek a filmek és a tanulság is hiányzik belőlük. Én azokat a filmeket szeretem, amit miután megnéztem tudok rajta gondolkozni, megragadja a fantáziámat és a film folytatódik a képzeletemben. Azokat, amilben van tartalom, mondanivaló és kiszámíthatatlan a végük. Sok filmet láttam már, de ilyen kevés van. 

A legeslegjobb, amire az utolsó pillanatban jutottam el megnézni, az a Gettómilliomos. Nem hiába kapott 8 Oscar-díjat. Mindenkinek csak ajánlani tudom! A történetet lehetetlen visszaadni így blogon vagy élő beszéden keresztül. Egy szegény indiai fiú bekerül a Legyen ön is milliomos!-ba és olyan kérdéseket kap, amelyek közül mindegyik kapcsolódik valamilyen szinten az életéhez. A kérdések megválaszolása során megismerjük a főszereplő életét, és egy szövevényes szerelmi szál és további kapcsolatok is kibontakoznak. Ha még nem láttad, akkor nézd meg! ;)

A napokban sok filmet néztem meg egymás után, így össze tudom őket hasonlítani. Volt köztük mindenféle. Lehet elfogultság, de ha tudom, hogy a kedvenc színészem játszik egy filmben, akkor azt a filmet mindenképpen megnézem. Az egyik ilyen férfi, aki miatt képes vagyok megnézni egy filmet az Heath Ledger (gyógyszertúladagolásban meghalt nemrég). A Lovagregény című filmből ismertem meg. Játszott még a Ned Kellyben (Orlando Bloommal, aki a másik nagy szerelmem :D), a Túl a barátságonban és az utolsó szerepe Joker volt a Sötét Lovag (Batman) című filmből. Ezért az alakításáért Oscar-díjra is jelölték, de sajnos ezt már nem élte meg.

Szombat késő este megnézem egy régebbi filmjét, amiről már oly sokat hallottam. Ez volt a Túl a barátságon. Valószínűleg már neked is képben van, hogy melyik ez a film. Két meleg pasi, akik úgy élik le az életüket, hogy az érzéseiket próbálják elfolytani. A megismerkedésük egy közös pásztorkodásnál kezdődik és a sátorban eltöltött éjszaka után először szégyellik magukat, majd rájönnek, hogy tulajdonképpen szeretik egymást. Mindkettőnek lesz felesége, gyerekei, látszólag boldog családi életet élnek, közben hazudnak mindenkinek - még önmaguknak is. Évente, majd havonta találkozgatnak egy eldugott tónál és ott újra felélednek az érzések. Hogy miért is írtam le ezt ide? Azért, mert ebből a filmből a felületes néző azt szűri le, hogy gusztustalan, mert két homokos pasiról szól. Az a néző, aki bele is gondol a történetbe megérti, hogy a lényeg az, hogy merjük felvállalni azt, amilyenek vagyunk valójában, különben olyan szomorú életünk lesz, mint ennek a két szereplőnek. Ne úgy éljünk, ahogyan azt elvárják tőlünk, hanem úgy, ahogy azt mi szeretnénk!

Remélem érted most már, hogy melyek azok a filmek, amelyek számomra felületesek és melyek azok, amelyeket van értelme megnézni. Persze néha nemárt egy lightos vígjáték, hogy kikapcsolj és egy rajzfilm, ami emlékeztet a gyerekkorodra. Bevallom én is szeretek néha csak úgy bambulni valamit és közben nem gondolni semmire. Tehát minden filmben van valami jó, csak meg kell találni, hogy mikor jó az a jó.