Nagyon régen írtam. Persze nem azért, mert lusta vagyok ideülni a géphez és előszedni a felhasználónevemet és a jelszavamat, majd belépni és elkezdeni gépelni, hanem egészen más okok miatt. Amikor a tanév elején egy csomó mindenbe belekezdtem, azzal a tervvel, hogy majd lesz rá idő, nem gondoltam, hogy ennyire nem lesz.
Általában úgy vagyok vele, hogy mindent teljes szívvel csinálok. Magyarul vagy csinálok valamit, vagy nem. Nálam nincs olyan, hogy csak úgy lógok a levegőben. Szeretem az időmet beosztani, és az élet minden percét teljes mértékben megélni.
Az utóbbi időben egész sok tennivalóm halmozódott fel. A sikeres rutin vizsgám után ezen a téren lelassult a tempó, hisz azóta mindössze egy forgalmi órám volt. Remélem nem az első és utolsó volt ez az egy. Az oka pedig itt sem a lustaság. Csupán arról van szó, hogy átértékelődtek bennem a dolgok. Ahogy a boltban tudatosan, mondhatni racionálisan kiválasztja anyukánk a kenyeret 10 darab csoki helyett, úgy az élet más területein is mérlegeltem a dolgaimat. A vezetésre szánt órák helyébe kerültek a nyelvvizsgára való készülés órái. Talán értitek, hogy miért. Egyrészt sok pontot jelent a felvételinél, másrészt a sulimig gyalog is eljutok egyenlőre.
Mindezek mellett persze ott van még az iskola, ami szintén bekeményített. A legérdekesebb az egészben, hogy változó nehézségű hetek vannak. Az egyik héten végig pihizünk, lazítunk, nincs dolgozat, esetleg pár felelés. Míg a másik héten 3-4 témazárót írunk, akár egy napon is több tantárgyból. Persze könnyebb lenne úgy, ha hetente lenne egy témazáró, de valahogy mindig úgy jönnek ki az anyagok, összefoglalások, hogy ez nem megoldható. Persze lehet húzni-halasztani egy-egy dolgozatot, de a végén mindig rájövök, hogy fölösleges.
A legkevésbé a humán tantárgyakkal vagyok most megbékélve suliban. Bevallom a forráselemzős töri dolgozatokkal egész sokat szoktam küzdeni, és még így sem tartom a ráfordított időhöz viszonyítva jónak az eredményemet. Persze nem adom fel :)
Naggyából ezek miatt van kevés időm a blogolásra. Persze itt van még a sport, a barátom és a barátnők, akikre szintén szánok időt. Remélem a karácsony előtt lesz egy pihis időszaka az életemnek és egy kicsit lelassulnak az események, mert mostanában csak pörögnek a napok egymás után.