Suliban már a víz sem folyik. Minden dolgozatot megírtunk, innentől kezdve már csak két nap és vége ennek az évnek. Az osztályon és a tanárokon egyaránt látszik, hogy már unják az egészet, és legszívesebben otthon ülnének a meleg szobában. A hó fáradhatatlanul esik sokak örömére. A hólapátolás nem is rossz sport, itthon általában én űzöm legnagyobb örömömre. Az izzókat kiraktam a ház előtt álló tujára (igaz segítséggel :P), és már a szobám is karácsonyi díszekkel van teli. Felkészültem a karácsonyra teljes szívemből.

Egy-egy évben többször kéne karácsonynak lennie, hogy az emberek több időt szánjanak a szeretteikre és ne csak rohanjanak, dolgozzanak és tanuljanak. Bár azért vannak még ünnepek, de egyik sem ilyen meghitt és családi, mint az előttünk álló három nap. A tévében csak a szokásos műsorok, amik előtt bambulhat az egész család. Hisz nincs karácsony Télapu és Grincs nélkül, ahogy Shrek karácsonya sem maradhat el egyik évben sem a tévécsatornákról. Nincs karácsony szegfűszeges narancs és fenyőillat nélkül sem, és persze a gyertyák sem hiányozhatnak, a mézeskalácsról már nem is beszélve.

Két napja még el tudtam volna bújni a karácsony előtt, ma már várom. Átjárt az advent érzés. Megszűnt a kötelezettség, az iskola nyomó súlya és csak az ünnep van. Beszökött a mindennapokba a hó, a korizás és a mézeskalács. Kíváncsi leszek az idei karácsonyomra, hisz minden karácsony különbözik egymástól. Remélem ez hasonlóan jó lesz, mint a tavalyi, vagy még jobb :P