A változásokhoz kétféleképpen lehet állni. Az egyik ember várja, a másik nem. Én úgy vagyok ezzel, hogy minden vég egy új kezdet. Az, hogy milyen lesz a kezdet, csakis rajtunk múlik. A hugom jövőre új iskolában fog tanulni. Hatosztályos gimnáziumban folytatja a tanulmányait. Mivel az általános iskolákban csak a nyolcadikosoknak van ballagása, úgy döntöttünk itthon, hogy a hugomnak is tartunk egy "ballagást". A család és barátok ma együtt ünnepeltek nálunk. Ettünk "Halat, vadat, s mi jó falat; Szem szájnak ingere"... A lényeg, hogy jó kis partit csaptunk.

Elgondolkoztam azon, hogy milyen volt az én ballagásom két éve. Azt tudom, hogy a ballagás előtti estén jó ha két órát aludtam. A nagy napon én mondtam a nyolcadikosok búcsúzó szövegét az iskola, szülők és osztály- illetve évfolyamtársaim előtt. Az izgalom nem kicsi volt. Az egész ballagásom úgy kezdődött, hogy otthon hagytam a rózsaszín ballagó kendőt... Nem kicsit pánikoltam be. Végül a kendő sikeresen megérkezett, a szöveget sikeresen felolvastam, a ballagás lement és én hulla fáradt voltam. Az izgalom elmúlása után, leállt az adrenalin termelésem, a soknak egyáltalán nem mondható pihenés után nagyon fáradt voltam. Persze mint mindenki én is gyönyörű csokrokat kaptam, a kedvenceimet a szobámba vittem. A kapott ajándékokat is nagy örömmel fogadtam. A barátok és családtagok mind itt voltak nálunk. Igazán jó nap volt.

Emlékszem mindig úgy álltam a ballagáshoz, mint egy új korszak kezdete. Nem amiatt szomorkodtam, hogy vége van az általános iskolának, hanem annak örültem, hogy új emberekkel fogok megismerkedni, új céljaim lesznek és új dolgokat fogok felfedezni. Mindig mondták a felnőttek, hogy a középiskola az élet egyik legszebb szakasza, viszont hihetetlenül gyorsan elrepül. Most már tudom, hogy igazuk volt. Két év múlt el, és még két év van. Pont a felénél tartok. Úgyérzem innentől kezdődik a visszaszámlálás. Már most tartok kicsit az érettségitől, és tudom, hogy a középiskolás évektől nehezebb lesz megválni, mint az általános iskolásoktól.

A napok telnek, az idő repül, az évek múlnak. A lényeg, hogy éljük meg az élet minden pillanatát. Főleg ha még iskolába járunk. Ma mondta az egyik ismerősöm aki már dolgozik, hogy örüljek annak, hogy én még tanulhatok, és nem kell dolgoznom. Örülni a tanulásnak? Nem hiszem, hogy menni fog. Bár ahogy megmondták azt, hogy a középiskolás évek a legjobbak, lehet, hogy ebben is igazuk van az idősebbeknek. Hát örüljünk annak, hogy még iskolába járhatunk! De legfőképpen annak, hogy most már tanulnunk sem kell, mivel elkezdődött a nyáriszünet! ;)