Az emberiség csodás találmánya volt a fényképezőgép, hiszen oly sok pillanat van az életünkben, amit szeretnénk megörökíteni. A digitális fényképezőgépekkel még ellenőrizni is tudjuk, hogy olyan lett-e az az elkapott pillanat, mint amilyen a valóságban. Legtöbbször persze nem tudja visszaadni egy kép az átélt élmény örömteli pillanatait. Sokszor a váratlan képek is lehetnek meglepően jók, legtöbbször inkább viccesek. Hihetetlen mennyiségű képet csinálunk nap mint nap. Megosztjuk közösségi portálokon, blogokon és ezer más helyen. Kirakjuk a falra vagy csak egyszerűen egy mappában lapulnak a gépünkön. Mindegy, hogy mit kezdünk a képekkel, a lényeg, hogy minél több legyen belőlük.

Régebben imádtam fényképezni. Minden egyes kiránduláskor, utazáskor százassával csináltam a legjelentéktelenebbnek tűnő pillanatokról is a képeket. Manapság valahogy leszoktam a mániákus fényképezgetésről. Úgy vagyok vele, hogy sokkal jobb egy pillanatot megélni 100%-osan, mint a fényképezgetéssel eltölteni az időt. Persze még mindig fontosnak tartom azt, hogy néha örökítsünk meg egy-egy dolgot, de ne essünk túlzásokba.

Az emberek többsége utálja a lesifotókat -ahogy én is. Nem szeretem azt, amikor olyan kép készül rólam, ami vagy előnytelen, vagy kínos helyzetet vonz magával. De hát ki az aki szereti? Az ilyen képeken általában nevetek egyet, és utána rögtön törlöm is őket. A kedvenceim azok a képek, amelyek valami miatt különlegesek. Nem csak azért, mert számomra fontos emberek vannak a képen, vagy egy gyönyörű tájat örökít meg, hanem azért is, mert valamilyen átvitt értelemmel telített általában. Például a jobb oldali képek között találsz egy olyat, amelyiken van egy pad és hárman ülünk rajta háttal, a háttér egy kék korlát és a Balaton. Nem tudom szavakba önteni azt, hogy mennyire különlegesnek tartom például azt a képet is.

Ma muszály voltam igazolványképet csináltatni. Az igazolványképek 10 emberből 9-nek rosszul sikerülnek. Persze ez alól én sem vagyok kivétel. Általában ahogy elkészül a kép és a kezemben tartva nézem, először a sírhatnék környékez, hogy már megint egy újabb közokirat, amin szörnyű képem lesz; aztán nevetek egyet rajta, és újra rájövök, hogy igazolványkép egyszerűen nem sikerülhet jól -legalábbis rólam.

A lényeg, hogy ha van valami fontos pillanat az életünkben, amit érdemes megörökíteni, akkor elő a fényképezőgépet, vagy telefont és fényképezzünk! Később jó lesz visszaemlékezni egy közös fotóra a barátokkal, egy nyaralásra, vagy csak egy vicces momentumra az életünkből. Van valami, amit ne felejtsünk el ha kép készül rólunk : MOSOLYOGJUNK! :)