Az ajtó bezárult. A lány nekidőlt, lehajtotta a fejét és potyogtak a könnyei. Tudta, hogy többé semmi sem lesz olyan, mint régen. Tudta, hogy egy újabb fejezet zárult le az életében. Eltelt fél év és vége. Nincs többé olyan, akit bármikor felhívhat, akinek elsírhatja minden bánatát, aki ott van akkor is, amikor más nincs. Hirtelen kinyitotta ajtót. "Hátha még itt van! Miért nem fordul vissza?" A fiú után kiálthatott volna, de tudta, hogy nincs értelme. Elköltözik és nem lesz itt többé. Bezárta az ajtót és a konyhába ment. A gombóc ott volt a torkában, de tudta, hogy nem szabad elhagynia magát. Eszébe jutott, hogy Kathy mit szokott mindig mondani egy szakítás után: "Jól sírd ki magad és a könyekkel együtt elveszik a fájdalom is!" Lehet, hogy igaza van Kathynek. Kinyitotta a hűtőt, majd ugyanezzel a lendülettel be is csukta. "Jobb lesz ha most leülök, és hallgatok Kathyre." Lisa a kanapéra roskadt és csak sírt, sírt és sírt. Mindaddig, amíg álomba nem merült.

A következő reggel sokáig aludt. Délelőtt 10 lehetett, amikor csörgött a telefonja. Kathy volt az.
- Mi történt? Este miért nem hívtál? Szakítottatok? - a lány hangja izgatott és kíváncsi volt. Mindenképpen tudni akarta, hogy mi történt.
- Igen - hangzott a tompa válasz Lisától. Már nem érezte a gombócot. Valószínűleg a könyekkel együtt az is távozott. - Nyugis szakítás volt. Megbeszéltük, hogy így nem fog menni. A távkapcsolatot sem ő, sem én nem bírnám. És valljuk be Japán azért nem pár kilométer.
- Jaj, én úgy sajnálom Lisa. Pedig olyan szépek voltatok együtt. Hát igen, New Yorkot és Japánt egy egész óceán is elválasztja, sőt még ott van Európa is - a lány próbálta jobb kedvre deríteni Lisát.
Lisa nem nevetett. Tompán hallgatta barátnőjét. Ő volt az, akire még ilyenkor is számíthatott. Kezdi megérteni, hogy miért mondják azt, hogy az igaz barátokat meg kell becsülni.
- Van kedved ma beülni egy kávézóba? Már rég voltunk a törzshelyünkön, vajon van valami újítás? Hátha megvették az új székeket, amiket ígértek. A régiek már amúgy is nagyon rossz állapotban voltak. Nos? - Kathy próbálta kimozdítani Lisát otthonról. Nagyon örült volna ha hallja barátnője jóízű nevetését. Lisa mindig vidám szokott lenni. Nem hagyja, hogy mások szomorúnak lássák. Amikor Lisa szomorú, akkor annak nyomós oka van. Általában a fiúk miatt. Kathy utoljára akkor látta szomorúnak Lisát, amikor nem tudott eljutni egy kiállításra, amire fél évet várt. Lisa sokáig szervezte a múzeumlátogatást, de az utolsó pillanatban lebetegedett. Kathy nagyon sajnálta a lányt, de nem tudott mit csinálni. A múzeum továbbállt, ahogy Lisa is.
- Most nincs kedvem kávézni. Ne haragudj! - Lisa még mindig szomorú volt, de legalább már nem sírt. Úgy érezte vége van mindennek, nem tudta, hogy hirtelen mit kezdjem magával.
- Akkor mit szólnál egy mozihoz? Van most egy új Johnny Depp film, amig szerintem szívesen megnéznél! Ráadásul benne van a Batmanben játszó pasi is. Tudod! Jaj, hogy is hívják! - Kathy mindent megpróbált.
- Johnny Depp? Lehet, hogy ezt nem kéne kihagyni. De szörnyű állapotban vagyok - bár Lisát érdekelte a film, képtelen volt feállni, vagy bármi mást csinálni.
- Semmi gond! Átugrok a film előtt és rendbe szedlek. Pihengessél addig. Ja és Lisa! A legfontosabb, hogy egyél! Nem éri meg legyengülni egy pasi miatt!
- Oké. De foglalj helyet az utolsó sorba. Ha már ilyen jó filmre megyünk, a helyünk is legyen jó!
- Természetesen. Hétre ott vagyok nálad! Légy jó!
- Jó. Akkor hétre. Szia!
- Szia!
Lisa megvárta, amíg Kathy leteszi a telefont és a beszélgetésükön gondolkozott. Még, hogy neméri meg egy ILYEN pasi miatt?! Tom volt az a pasi, aki miatt minden megéri. Tom majdnem mindenben megfelelt Lisa elvárásainak. A lánynak eszébe jutott a megismerkedésük.