Még ma is emlékszem arra a bizonyos első estére, amikor először bent maradhattam a barátnőkkel a városban este. Hihetetlenül boldog voltam, és igazán "nagylánynak" éreztem magam. Mindössze 14 éves voltam, bár a többiekhez képest így is jóval később jött el nálam az a bizonyos első este. Emlékszem már az általános iskolás évek alatt volt több osztálytársam, aki rendszeresen bent maradt esténként a városban. Akkor menőnek számított, most már tudom, hogy egyáltalán nem az...
Tegnap este ahogy bent voltam a városban és láttam a 13-14 éves fiúkat és lányok elgondolkoztam rajtuk, hogy valószínűleg ők is épp azt érzik, mint amit én akkor éreztem. Bár legtöbbjüknek nincsenek olyan korlátozások, hogy 8-ra vagy 9-re kell hazaérniük, hiszen csak az utolsó busszal (fél 11-kor) tudnak hazajutni. Ebből a szempontból mindig is egy kicsit irígy voltam azokra, aki busszal jártak. Sokan azt gondolják, hogy mivel városi vagyok bármeddig bent tudok maradni. Nem azt mondom, hogy néha nem lenne jobb egy kicsivel tovább maradni, de mivel a barátok/barátnők az utolsó busszal mennek haza, így akkor már általán én is így teszek.
Ahogy este hazaértem fél 11 után nem sokkal a kezembe került egy újság. Elkerülni sem tudtam volna a következő cikket: Fiatalok az éjszakában - amit még a szülő sem tud. Hihetetlen kíváncsi voltam arra, hogy vajon a felnőtt újságírók, hogy vélekednek erről az egész helyzetről. Ahogy kinyitottam az újságot láttam, hogy nem csupán a levegőbe beszéltek (pontosabban írtak), hisz több velem egykorú lányt/fiút megkérdeztek, és a beszélgetést le is írták az újságban. Mivel én is azok közé a fiatalok közé tartozok, akikről a cikk szólt, nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Olyan velem egykorú kamaszokat kérdeztek meg, aki Budapesten laknak, és csaknem minden éjszakát a főváros egy-egy szórakozóhelyében töltenek. Számomra a lányokról közölt cikk még érdekesebb volt, mint a fiúkról szóló. Hisz úgy gondolom egy lánynak mindig máshogy kell állnia a dolgokhoz. A beszélgetésből az derült ki, hogy sokan már 12-13 éves koruktól részesei lesznek a péntek-szombat esti buliknak. A piát és cigit mindenhol kiadják nekik, hisz manapság mindent a pénz mozgat. Ha nem adják ki ezeket az "élvezeti cikkeket", akkor egy idősebb segítségével jutnak hozzá a "napi adaghoz". Mindezek mellett bárhol, bármikor hozzá lehet jutni a különböző drogokhoz is.
Mindezt persze én is látom a péntek estéken. Bár én úgy gondolom, hogy egy részeg embernél nincs kiábrándítóbb látvány. Amikor nem tud valaki önmagáról gondoskodni, segítségre szorul, támogatásra - a saját hülyesége miatt. Sokszor a felnőttek sem tudják, hogy hol a határ a különböző alkoholos italok fogyasztásakor, hogy várhatjuk el a velem egykorúaktól, hogy saját magukat kontrolálják? Bizonyára mindenkinek egyszer túl kell esnie egy jó nagy berúgáson, és az azt követő másnaposságon. Azt tudom, hogy én nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni.
A legrosszabbnak mégis azt tartom, amikor egy lány részeg. Ez a helyzet még annál is rosszabb, mintha fiú lenne az. Hisz egy fiúnál olykor-olykor elnézzük, hogy az. Egy lánynál viszont más a helyzet. Amellett, hogy bármikor kihasználhatják a helyzetét és felelőtlenségét, önmagát írja le teljesen azzal, ha ilyen állapotba kerül.
Mindezek ellenére mindig is voltak és lesznek is olyanok, akik egy-egy péntek este teljesen lerészegedve barátnők/barátok támogatásával bolyonganak a városokban. Abban pedig csak reménykedhetünk, hogy nem tetszett nekik az állapot, és a következő alkalommal jobban odafigyel az alkoholfogyasztásra.
Abban, hogy kiből ilyen felnőtt lesz a szülőknek van a legnagyobb felelősségük. Ebben a bejegyzésben is szeretném megköszönni a szüleimnek, hogy elég szigorúan fogtak és fognak még ma is, illetve azt, hogy nem haggyák, hogy végletekbe essek - nem mintha szeretnék.