Végre átjárja a gondolataimat az az "advent érzés". A szobám szépen feldíszítve, a koripálya, a hatalmas karácsonyfa a téren a díszekkel, a szűkös kis salgótarjáni adventi vásár, a "tél illat" és még sok minden. Minden, ami ilyenkor az advent elején boldogan tölti el az ember szívét.
Jövőhéten elkezdem begyűjteni az ajándékokat, hisz utálom a végére hagyni. Már naggyából összeállt a fejemben a kép, hogy kinek mit és hogyan. Mindig is sokkal többre értékeltem azokat az ajándékokat, amiket saját kézzel készítünk. Ha erre nincs lehetőségünk, időnk vagy alkalmunk, akkor legalább hasznos ajándékot vegyünk. Hisz minek egy századik porfogó a szobában, mikor az illetőnek pont jó lenne valami más, amit ki is tudna használni. Lehet, kevesebb köze van a másik dolognak a karácsonyhoz, de sokkal hasznosabb. Ebben az évben is azon leszek, hogy hasznos ajándékokat adjak (készítsek) mindenkinek.

Jó szokás szerint pár évvel ezelőtt ilyenkor már gondosan pucoltam a csizmámat, mondván jön a Mikulás. Az egyik évben, amikor már kezdtük elveszíteni hugommal a hitünket a Mikulás létezéséről, megleptek anyáék. Anya egyik munkatársa (jó magas és mély hangú, bár nem valami Mikulás szerű testalakja van) beöltözött Mikulásnak. Jó viccnek találtuk és elkezdtük találgatni, hogy vajon ki lehet az. Persze már felsoroltuk az összes akkori Mikulás alakú felnőtt ismerősünket, mégsem jöttünk rá. Egy napig rejtély volt, hogy vajon ki lehetett az. Hisz azt tudtuk, hogy nem a Mikulás (mert valljuk be, ő nem létezik). Nem sok idő múlva derült ki a kis turpisság. Jó poén volt.
Ma eljutottunk oda, hogy nem kell csizmát pucolni - legalábbis nem azért kell, hogy telipakolja ajándékkal anya. Viszonylag egyszerűen, bár szerintem költségesebben oldják meg itthon a szülők a dolgokat. Egy olyan adventi naptárat kaptunk tavaly, amely csillagokból áll, és a csillagokon számok vannak 1-től 24-ig, pont karácsonyig. A csillagokban minden nap egy finomságot találunk, csokik, cukrok, nyalóka, rágó, minden nap mást. Tudjátok, hogy milyen jó minden reggel azzal a tudattal kelni, hogy vajon ma mi vár rám a csillagban? December 1.-je óta szívesebben kelek reggelente :)

Ebben az évben, a nagyszüleim leptek meg a legjobban. Először anyum szülei, akik szombaton jöttek hozzánk egy csomó cuccal. Az ebédlőasztalunk teli volt pakolva a "mikulás ajándékaival", gyümölcsökkel, zöldségekkel, sajtokkal, finomságokkal. Ma pedig apum szülei jöttek be és eljátszották ugyanezt. Egy ideig el vagyunk látva minden földi jóval az biztos.

Most pedig a napom megkoronázásaként lemegyek korizni a térre! Egy igazi vasárnap esti program. Remélem nem lesznek sokan, és azt is, hogy egy év alatt nem felejtettem el korizni ;)