Tavaly szuper volt, így gondoltam most sem szabad kihagyni. Csajos utazás Bécsbe. A csapat összetétele némiképp változott, a programmal együtt, a hangulat viszont hasonlóan jó volt.

December 12-én, szombaton hajnal 5:30-kor indultunk busszal és egy lelkes kiscsapattal az osztrák fővárosba. A negyed 5-ös kelés után, kicsit kómásan, és hihetetlen torokfájással indultam neki a nagy útnak. Lefelé menet találkoztam az egyik utastársammal, Annival, majd ketten mentünk tovább a buszhoz. Amikor megérkeztünk a pavilonsorhoz, senki olyat nem láttunk, aki esetleg Bécsbe jöhetne. Persze volt ott pár péntek-szombati srác, akik (már kijózanodva) beszélgettek ott. Kicsivel később megérkezett az első velünk utazó, majd a buszunk is. Miután Kati és Csilla is megérkezett, felszálltunk a buszra. A kirándulást a város iskolái szervezték, így a korosztály a 12-től egészen 18-ig terjedt. Mondhatni két tüzé ültünk mi négyen "normálisak", hisz előttünk és mögöttünk is fiatal srácok ültek, akik hajnal fél 6tól különböző számukra vicces -amúgy idegesítő- zenéket hallgattak. Volt ott minden: "buzikereső", Freestyle, Inna-Hot, Beautiful Girl Sean Kingstontól, és minden, amit ők még viccesnek és jónak tartottak. Bezzeg hazafelé jövet naggyából éjfélkor, már mindegyikük bevágta a szunyát. Addigra fogyott el az energiájuk - vagy csak merült le a telefonuk.

Fél egy körül értünk Bécsbe, a csokigyárba. Bizonyára sokak számára ismert a Mozart Kügeln, ami szerintem egy szuper csoki, na ezt is ebben a bizonyos csokigyárban csinálják. Miután bekukucskáltunk a csokigyár csomagoló részlegébe, és végigjártuk a csokimúzeumot, megkóstolhattuk a csokiszökőkutakból folyó csokit. Bár én akkor már nagyon beteg voltam, rázott a hideg, és egyfolytában fájt a fejem, azért előttem pár képet a csajokról, akik kóstolgatták a finomabbnál finomabb csokikat.
A csokigyár után két lehetőségem volt, vagy elmegyek egy osztrák orvoshoz, vagy megyek a többiekkel a vásárba. Bár hihetetlenül rosszul éreztem magam, és legszívesebben jöttem volna haza, inkább úgy döntöttem, hogy kibirom. Megérte.

Háromtól egészen hatig sétálgathattunk és vásárolgathattunk a bécsi vásárban. Gyönyörű dolgokat láttunk, bár a magyar árakhoz képest hatalmas összegekért. Az adott egészségi állapotommal leginkább csak nézelődtem, bár pár ajándékot vettem azért. Az egyik kedvencem, amivel mindenképpen jól jártam, az egy bögre volt. A lényeg, hogy mi négyen csajok elhatároztuk, hogy megkóstoljuk a híres bécsi forralt bort. A forró ital jó volt a torkomra, és a hangulatunkat is feldobta. Délután 5 körül már gyönyörűen néztek ki az utcák az izzósorokkal feldíszítve. Igazán szép látvány volt.
A busz elvileg 6-ra kellett volna, hogy a megbeszélt helyre érjen. Katival még beültünk egy koszos és olcsó kávézóba, a forrócsoki az jó ízű volt mindenek ellenére. A megbeszélt időben a megbeszélt helyen várakoztunk a többiekkel. A busz késett. Nem keveset. Csaknem 40 percet vártunk rá a fagyos hideg bécsi éjszakában. Igazi felüdülés volt lehuppani a meleg ülésbe, mikor megérkezett a buszunk.

Hazafelé jövet már mindenki hulla fáradt volt, különösen a kisfiúk a buszon. :) Egy lightos filmet néztünk Michael Jackson életéről, majd valami katasztrófa filmet is nyomtak, elég unalmas volt. Összességében szuper volt a nap! Annak ellenére, hogy elég beteg voltam, jól éreztem magamat, és ez a napom is egy újabb emlék maradt :) Ha lesz rá lehetőségem, akkor jövőre is megyek, remélem ugyanezzel a csapattal! :)